#katlantonikulturkonyha #napjaink #szinfalakmogott #elmenybeszamolo #kollegainktollabol

Amikor az iroda nem csak ebédelni megy le a konyhára…bizony ilyen is van 😊 és milyen jóóó is az!

Megesett az a „hiba”, hogy egyik kedves kolléganőm (Mariann) felajánlotta, hogy tálalhatok egy asztal számára. Természetesen kizárólag felügyelet mellett, vezetett mozdulatokkal…mert ugye “a minőség mindenek felett”.

Egy ilyen ajánlatot butaság lett volna visszautasítanom…ugye? nanáááá! Izgalmas és egyben félelmetes élmény, hogy az, amit én remegő kézzel a tányérra helyezek (pedig még tálaló csipeszt is kaptam-mennyire menőőő már 😎) egy „hús-vér vendég” elé kerül ki, de nagyon élveztem, és aznap valahogy másképp zártam a napomat…  

Nem volt ez másképp március 8-án sem, amikor is az évfordulós étterem-szentelő utáni kellemes ebédhez készített étel költeményeket ismét én találhattam ki. Ugyan most „csak” kollégáim számára, de hát akkor is, újra a fedélzeten voltam és én büszkén viseltem – ha pár percre is – ezt a másik szerepet, ami számomra valami teljesen új-régi élmény. Egy olyan élmény, amire újra és újra az ember vágyik – legalábbis én biztosan.  

Az meg, hogy ezt hogyan lehet megfejelni? Jönne a válasz: áh biztosan sehogy…és mégis! A tálalást követően fel is szolgálhattam az ételeket kollégáim, és a kedves ismerősként köszöntött Zoltán atya (aki éttermünket felszentelte) számára is.

Ezt megelőzően kedves kollégám Csaba, egy gyorstalpalót tartott számomra a felszolgálás menetéről, kicsit visszahozva megkopott, porosodó tudásomat (igen, igen az irodában dolgozom, de bizony szakmabeli is vagyok azért hellyel-közzel) amit még az egyetemen próbáltak átadni fáradt reggeleken nekem… aki csak azt mantrázta magában, hogy ez a tudás nekem minek is kell? És hát kedves 20 éves énem,  most kiderült: pont ezért… 😉. 

Hogy ez milyen élményt jelent valaki számára, aki napjait a számítógép előtt, számok társaságában (meg persze szuper kolléganőjével, Orsival) tölti? Felszabadító…kreativitást maximalizáló…szépérzéket inspiráló feladat, és egyben olyan megtiszteltetés, amelyben mondhatom, kevés embernek van része. Büszke vagyok, hogy nekem többször is megadatott.  

Köszönöm, hogy engedtek…köszönöm, hogy megvárjátok míg elkészülök🥰.