#katlantonikulturkonyha #kocsmakviz #quiznight #elmenybeszamolo #kollegainktollabol

– Ki jön este kocsmakvízre?”
– Kocsmakvíz!? Abban én nagyon jó vagyok! Itt a környéken simán  felsorolok legalább 15 kocsmát. – Válaszoltam, a hülyét eljátszva a poén kedvéért.

Aztán végül komoly csapat szerveződött amiből persze én kimaradtam. Amikor elmesélték, hogy valójában mi is ez, a komfortzónámon kívülinek éreztem. Nem szeretem ha tájékozatlan vagyok bizonyos témákban és ez még ráadásul valakinek, valakiknek (az egész csapatnak) a hátrányára is van.

Az összeállt csapat teljesen rákapott a hangulatára és hetente több alkalommal is jártak. Én meg kicsit irigy voltam, amikor sztoriztak a szuper hangulatú estéikről és bántam, hogy lemaradtam.

Ennek már sok éve és a “kis csapat” is szétszéledt mivel a projekt, amin dolgoztunk véget ért.

Aztán valamelyik nap reggel korábban érkeztem a malomba. Linda is már bent volt és elkezdtünk beszélgetni a programokról, amiket éppen szerveződtek az étteremben. Sorolta hosszan a várható rendezvényeket én meg csak:
Húúú! Neee! Ezt nem hiszem el! De jó!” Felkiáltásokkal tudtam reagálni, annyira tetszett, hogy a “házban” ilyen baromi jó programok lesznek.

Aztán egyszer csak jött: KOCSMAKVÍZ!

“BUUM!!! Itt vagy kicsi, megint találkoztunk, most nem hagylak ki az biztos!”

….és nem is kellett, mert kiderült, hogy mi (a Katlan Tóni KULTÚRKONYHA) is ott leszünk egy csapattal. Persze azonnal jelentkeztem…

A gond csak az volt, hogy hosszas, több lépcsős szűrő procedúrán kellett átesni, ahol bizonyítanunk kellett, hogy méltók és alkalmasak vagyunk a “ K.T.KK “-t (Katlan Tóni KULTÚRKONYHA – a szerk. megjegyzése:-) a kocsmakvízen képviselni. Elég sok sör fogyott! Szerencsére nekem beszámították az előző kocsmai aktivitásaimat is és így épphogy, de befértem a csapatba! ???? Na, jó ez nem igaz. Megvesztegetéssel jutottam a csapatba, aznap  én főztem a “személyzetit????. Na, jó ez sem igaz. (újra a szerk. megjegyzése?).

Aztán eljött a kocsmakvíz estéje. Érkeztek sorban a vendégek. Már akkor felfigyeltem arra, hogy milyen vegyes a csapatok összetétele, húszon-évestől az idősebb korosztályig érkeztek a vendégek. Én persze megfigyelő állásban az ajtóban ácsorogtam és néztem az érkezőket. Jó volt látni, hogy mindenki egy kis izgalommal és felfűtötten érkezik (nem, nem úgy értem, hogy “befűtötten” csak látszott, hogy nagyon várják az estét).

Nagyon jó volt a hangulat már a vetélkedőre várva is. Nekünk ritkán van alkalmunk beülni a vendégtérbe, amikor aktív program van. Azonnal feltűnt, hogy mennyire jó, meleg hangulata van a tereinknek, milyen barátságos és pozitív az épület aurája.

Aztán elkezdődött! Mint az apró kisiskolásokat a nagyszünet csengője, annyira lázba hozta a vendégeket, amikor bevezetést kaptunk a játék menetébe és elmondták a témaköröket.

És ekkor jöttem rá, hogy nem kell bölcsésznek, vagy kvantum-fizikusnak lenni itt ahhoz, hogy sikerrel szerepelhessél! Nagyon ügyesen összeállított, szórakoztató feladatok voltak. Inkább a logika és a kreativitás a fontos, nem a lexikális tudás.

Szóval végig nagyon élveztem, remek este volt és azt hiszem, hogy ezt vendégeink is így gondolják!

Végig azon gondolkodtam, hogy ez mennyire jó csapatépítő, akár egy több fordulós, közben főzögetős, egész napos programként is! Ebben mi egyébként is jók vagyunk. Alig várom, hogy ez az elképzelésem megvalósulhasson!

Szóval minden várakozásomat felülmúlta a kocsmakvíz program és nagyon jól éreztem magamat! Egyébként is rám fért már néhány sör egy ilyen jó társaságban! Köszönöm!

 – Cservenyi Zsolt | Szakács & Füstmester –